Városi park

It emberek élvezik mindenapi életük kevés idejét amit a családjukal tölthetnek.

Amint elhúzódik az utolsó fal is előtte megteszi a szükséges lépéseket és már az élők világában van. Rég járt ideát ezért kellemetlenség önti el a korlátozó pecsét miatt. Olyan érzés, mintha az ember karjaira és lábaira hatalmas súlyokat pakolnának hirtelen. Nehéz átállni~De mindegy a törvény az törvény. És amúgy is, ez az általunk védendő élők testi épségének megőrzésének az érdekében vannak.~ rázza le magáról az érzést pár érvvel. Ezután az egyik belső zsebébe nyúl a korábban kapott pergamenért. Figyelmesen elolvassa a szöveget és mélyen a tudatába vési a feladatát. Majd egyszerűen elengedi a tekercset és az szép lassan elkezd a föld felé zuhanni. De sosem éri ez a talajt, mert valahol félúton a föld felé lángrakap és nem marad utána más, csak egy marék hamu. Eközben Sodzsu tekintete a messzeséget kémleli, és a tervét kezdi felépíteni magában. Eközben valahol a tudata mélyén Shoushi dörmögését hallja mellyel jelzi neki, hogy elégedett a rájuk váró küldetéssel. Mikor végzet a dolgok mérlegelésével megindul feladatára.
A nap hátralevő részét avval tölti, hogy feltérképezi a környéken lévő parkokat és megpróbál elhelyezkedi azok epicentrumában. Így akárhol is jelenik meg egy hollow nagyjából ugyanannyi ideje lesz odaérni. Ebben a tudatban helyezkedik el az egyik ház tetején a falnak dőlve és a lustán hanyatló napot kezdi el bámulni, miközben a lelkében a szellemi energiák változását figyeli a környéken.

Mikor néztél le a ház tetőről egy lelket láttál meg aki éppen egy hollow elől menekült. Majd a lélek is észre vett és elkezdett kiabálni feléd.
-Uram segítsen kérem!!
A hollow is észre vett és kiszemelt téged is áldozat ként.

Ahogy közeledik a hollow már reflexszerűen húznám ki a fegyveremet, hogy mielőbb elhárítsam a veszélyforrást, de ekkor eszembe jut a feladatom. Ez itt most nem egy egyszerű kiiktatási küldetés, nem itt többről van szó. Valahogy ki kell faggatnom ezt a lényt. Ezért a fegyverét helyére teszi és a ház széléhez lépdel. Sajnos a lény már túl közel van, hogy egy hosszabb varázslatot használjon, így ezért kezdésből az egyik legalapabbal kezd. Amikor a hollow felé lendül és a levegőben felé úszik, egy jelet rajzol a levegőben, majd rámutat ujjával és elkiáltja magát.
-Sai! – ennek hatására az ellenfele remélhetőleg mozgásképtelen lesz. Ha úgy tűnik, hogy sikerrel jár az első technika, akkor belekezd egy másodikba, ami valamivel tovább tart, de biztosabb kötést jelent a másik fölött. Elkezdeni rajzolni a bonyolult jeleket a levegőben, majd ha sikerül végigmondania, akkor a lényre mutat és így kiált
- Tsuriboshi!- Ennek hatására három fénysugár szúródik a célpont testébe, melyek tökéletes háromszöget alkotnak, így bénítva meg a mozgás lehetőségét. Ennek már elégnek kell lennie ahhoz, hogy egy időre féken tudja tartani ellenfelét.
Ha valamiért ez nem sikerül, vagy útközben megszakítják akkor egyenlőre védekező harcra áll, hogy kielemezze ellenfelét. Miben más, mint az eddigi ellenfelei?

A hollow ahogy megbénült beszédre nyitota a száját.
-ÁÁ szóval te egy nagy shinigaminak képzeled magad.
Majd egy másik erőt érzel és mégegy Hollow jelenik meg aki rögtön a másik segítségére indul. Ez a hollow már nem foglalkozik mással csak veled. Támadásába beleindul amit feléd indít. Egy csapással probálkozik.
(bocsánat hogy egy darabig nem voltam)

~Remek, a megkötések működnek, mint ahogy kell is nekik. Akkor már van egy alany, akit ki lehet elemezni. Célszerű lenne azzal a lélekkel is beszélni, hátha tud valami hasznos információt mondani. Már csak ezt a másikat kell félretenni az útból és haladhatok a küldetésemmel. Akkor kezdjük el szép sorba~ elemzi ki az újonnan kialakult helyzetet mely öt szívdobbanást vesz igénybe. Eközben a második hollow egyre közelebb ér.
- Menny ahhoz a beugróhoz ott a sarkon és ne gyere elő addig, amíg nem szólok – adja ki az utasítást az alant bámészkodó léleknek, hogy letudhassa annak biztonságát. Reméli, hogy hangjának ereje és határozottsága, valamint az a tény, hogy az első ellenfelét sikerült ilyen hamar hatástalanítani kellő meggyőzőerő lesz, hogy hallgasson rá. Majd a második hollow felé fordul.
Mivel Sodzsunak nincs fogalma arról, hogy a kötés mely az elsőn van meddig tart ki, ezért szeretné minél hamarabb letudni ellenfelét. Mielőtt a lidérc elérné, kigurul oldalra és három dobótört hajít ellenfelére a lehető legnagyobb kínálkozó testfelületére. Ennek célja nem a nagy sebzés elérése, hanem a törökön lévő mérgek a másik keringésébe való juttatása. A biztos hatás kedvéért útjára enged még hármat, így növelve mégjobban a találatok esélyét. Arra számít, hogy mivel a méreg nem rögtön hatnak az ellenfele felbőszül a sebzések okozta kis fájdalmakon és ráveti magát. Ha ez bekövetkezik, akkor az első pár csapásnál csak a védekezésre koncentrál, hogy kiismerje ellenfele erejét és gyengéjét. Ha mégse a vártak szerint történne, akkor ő maga lendül támadásba.

Ahogy a dobótőröket használtad a Hollow feljajdúlt. Majd elkezdet röhögni majd beszélni.
-Hehe te nem is tudod hogy ki fog jönni ide. Sokkal erősebb nállunk sőt még nállad is talán.
Majd rád vetette magát de nem birt többet tenni a tőrök véget így megállt előted. Miközben a másik Hollownak sikerült a megkötésből kijutni és el menekült.

~Hát persze, már megint egy üres fenyegetés~ gondolja a másik szavaira, de az arca rezzenéstelen marad. Sodzsu épp védésre emelné egyik fegyverét, amikor a felé száguldó test egyszerűen megmerevedik előtte. Már a végső csapásra készült, hogy végezzen az ellenfelével, amikor az elsőszámú hollow kiszabadul a megkötésből, és sikeresen elmenekülni. Mivel még mindig szüksége van egy élőlényre, akit kihallgathat, ezért változtat a fegyvere útján és tökéletes precízióval a hollow végtagjait mozgató inakra céloz. Másodpercekkel később már teljesen biztosított áldozata mozdulatlansága, hisz többé már nem tud parancsolni a testének. A testet az egyik falhoz löki, és biztonság kedvéért ráolvassa az általa ismert legerősebb kötést, mert a teljes biztonság a legfontosabb. Úgy saccolja, hogy fél óra szükséges ahhoz, hogy kellően magához térjen és kivallatható állapotba kerüljön a mérgek arányát és a másik erejét figyelembe véve. Ezért úgy dönt, hogy addig a lelket kérdezi ki. Ezért elindul, hogy megkeresse azt. Ha sikerrel jár, akkor ráveszi, hogy mondja el mi történt és megpróbálja kiszűrni belőle, hogy az miben volt más, mint az eddigi támadások.

Mikor megtalálod a lelket az elmondja amit tud.
-A lelkeket nem falják fel a hollowok mint szokták hanem elviszik őket sokunk szerint vagy egy hatalmasabb hollownak viszik őket vagy csak szolgának amit kötve hiszek.
Ekkor egy robajt hallotál a hollow felől. Mikor oda érsz egy nagy füst felhőt látsz és a hollow ordítását. Majd a porfelhőből egy alak lép ki. Kezében zanpakuto és fehér ruhája van.
-Hehe te vagy az aki a hollowjaimat pusztitod?

- értem és köszönöm. Akkor nincs más hátra… - fejezné be a beszélgetést Sodzsu, de egy robbanás folytja bele a szót, ami föntről érkezik, vészes közelségből a korábban lekötött hollowtól.~ Eh, csak azt ne mondd, hogy ez is kiszabadult a kötésből~ rugaszkodik el a talajtól, de még távolodóban odaveti a léleknek.
- Várj meg a közelben, hamarosan visszatérek – és máris a magasban van. Amikor a füstfelhőn át próbálja kivenni, hogy mi is történt, akkor lép ki valaki a ködből és szólítja meg.
- Én lennék. – válaszol őszintén a kérdésre meglepetésében. Sejtette, hogy egy erősebb ellenféllel kell majd megküzdenie a küldetése alatt, de hogy a legelején, ráadásul egy ilyen szintűvel. Erre igazán nem számított.
- Személy szerint Bayushi Sodzsu a második osztag ötödik tisztje. Személyedben kit tisztelhetek? – kezdi meg az udvarias formulát, hisz a vele szemben állónak is van zanpakutója, és ez mivoltától függetlenül bizonyos jogokkal ruházza föl. Ha a másik válaszol, akkor folytatja a beszélgetést, miközben a körülményeket vizsgálja és megpróbálja érzékeivel felmérni ellenfele erejét a sajátjához képest.
- Ha jól értem szavaid, akkor ezek a lények hozzád tartoznak. Elárulnád nekem, hogy a csatlósaid mire föl ilyen megszállottak mostanában és miért csak bizonyos területeken vadásznak? –teszi fel a kérdést csevegő hangnemben, hisz Sinszej tanai szerint a válasz néha onnan jön, ahonnan a legkevésbé várjuk.

Mikor az Arancart kérdőre vontad ő csak nevetett a kérdésenden.
-Hát nem is tudom hogy rád tartozik vagy sem de azért elmondom mert nem sokáig élsz. Ezek a lelkek engem táplálnak és azokon a területeken elég erősek a lelkek. Na de akkor most ebből elég és lásd milyen kegyes vagyok megengedem hogy te lépj.
Az arrancar vár téged ha jól mozogsz és ki tudod cselezni akkor még le is győzheted

A válasz hallatán Sodzsu arcán egy izom megrándul és szeme fellángol egy pillanatra, ezzel egy időben érzi, hogy tudata mélyén felágaskodik és felüvölt egy hatalmas feketesárkány. Majd a sokat gyakorolt testkontrol segítségével újra nyugalmat erőltet magára.
~bár a parancsom az információszerzésre szólt, de úgy érzem nem követek el hibát, ha egyben meg is oldom a gondot. És egy ilyen arcátlanság mellet nem mehetek el tétlenül. Ha én megtisztelem az ellenfelemet a nevem elárulásával, akkor az a minimum, hogy a másik ezt viszonozza. Nem, ez nem holmi becsületharc, mint egyeseknél lenne, csak a tisztelet hiánya, az ami nem hagy nyugodni.~ rendezi le magában a dolgokat, és már a harcon gondolkodik.
Számba veszi megmaradt fegyvereit, eddigi tudásait ellenfeléről és minden szóba jöhető technikát. Úgy dönt a második osztagra egyéni harcmodorát választja, hisz azzal nem valószínű, hogy találkozott már ellenfele. Ezért, kihúzza a tokjából kardjait, maga elé tartja, és még egyszer meghajol támadás előtt. Majd megkezdi a párviadalt.
A másik felé kezd futni, és a jól begyakorolt testcselek alkalmazásával. Egy balra mozdulás után jobbról támad. Aztán mélyen kilép jobbra és alulról vág. Egy pördüléssel csap sorozatban hármat, majd egy stabil kitámasztás után egy szaltóval átugorja a másokat közben precíz vágásokat mér annak testére. De ezek mind hasztalan próbálkozások voltak. A másik majdnem minden támadását hárította, a többi elől meg elhajolt.
- Akkor azt hiszem, most én jövök. – mosolyodik el másik, és lendül a shinigami felé, egyelőre semmilyen különösebb technikát sem alkalmazva, csak fizikai erejére támaszkodva.
Sodzsu – mint a második osztagra oly jellemző – nem erejét, hanem inkább ügyességét veti latba a védekezésnél. A támadások nagyját csak elvezeti, és inkább ellép előlük. De így is akad jó pár ütés, amit kénytelen erőből hárítani. Ezeknél az összecsapásoknál megérzi, hogy a másik jóval erősebb nála jelenlegi helyzetében, és ha így folytatná a harcot, hamar szomorú vége lenne. Ezért amikor a másik befejezte a támadássorozatát hátrébb helyezkedik, és a mikrofonjához nyúl.
- Itt Bayushi Sodzsu a második osztag ötödik tisztje beszél. Azonnali pecsétfeloldást kérnék magamra, mivel a kialakult helyzet a teljes erőmet igényli – intézi el ennyivel a dolgot. Tudja, hogy ezt még valakinek engedélyeznie kell, és még ha engedik is, akkor is eltart egy kis ideig. De a harc a jelenlegi körülmények között nem lenne ideális neki, ezért kis koncentrálás után keresztbetesz maga előtt a két pengét és előhívja társa erejét.
- ébredj Shoushi!- idézi meg a sárkány karmait a kezére, majd rögtön fogadja is ellenfele támadását, hiszen az Arancar sem tétlenkedett ez idő alatt. De most már bírja az ütéseket, és erőben is fölvesz a másikkal a versenyt, bár igaz, hogy nagyon oda kell figyelnie. Jól látja az ütéseket, és tudja is őket hárítani, sőt egy jól sikerült hárítás után sikerül pördülésből a másikat megvágnia két karomnyomot hagyva a másik karján.~ egy kis méreg, hogy ne ugrálj olyan gyorsan. Bár ezt még csak tudatodban érzed, de még két-három sikeres találat és hamarosan már szétterjed az egész testedre~ enged meg magának egy félmosolyt a maszkja alatt.
Ha a harc így folytatódik, akkor már van esélye nyerni, de ellenfele eddig nem hívott elő semmilyen speciális formát vagy támadást. Ahogy ezt végiggondolja és a másik szemébe néz ugyanezek a gondolatok tükröződnek onnan is.~Vajon van valami a tarsolyában, vagy végig az alap formáját fogja használni?~ teszi föl magának a kérdést, miközben a másikra veti magát, egy újabb sikeres találat reményében.